_____________________________________


szemelvények alkotásaimból


FIGYELEM!
2010-ben megjelent kötetem "a vakondok álma" címmel. A benne szereplő alkotásaim oldalamon a net-könyvemből érhetők el. Megvásárolható, ill. megrendelhető többek közt a bookline, a Líra, a KönyvAjánlat, a bookstar, a numero7 web-oldalain. A könyv itt, a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) oldalán, valamint itt, a Martview Reader oldalán is lementhető számítógépre és iPadra is.

2013-ban megjelent Futurotikusan címmel Bruno Jasieński lengyel futurista költő verseinek fordítása. A költemények oldalamon a net-könyvemből érhetők el. A könyv letölthető a Publio kiadó oldalán, illetve ugyanott megvásárolható nyomtatott formában is. Letölthető többek közt a Libri, az Adamobooks, a Dibook, a Bookline oldalán is.

Következő kötetem várhatóan 2016-ban fog megjelenni.
________________________________________________________________________________

esőcseppek

hát ez az élet ahol a versek hiábavalón ordítanak ahol tehenek tolongnak
mindenütt és kitárt karjaikban celebek / hideg van a napok meg csak
mennek valahová

hát a versek csak arra jók hogy egy pillanatra megálljunk és kikiabáljuk
a reggeli ébredéseket ürességeket
káoszokat / hideg van / harag és szajhák és rohanás és kufárok mindenütt
hát feleslegesek már a versek / hiszen
nem válaszolsz
                                                              megszakadtak az álmok
                                                              a mozdulatok elköltöztek
akasszuk múzeumok ruhatárába
pecsétes kabátok közé a verseket / felesleges szavak azok
hol vagy / hol vannak azok a rímek az énekek az elpazarolt sóhajok
amiket kicsiszoltunk füledbe suttogtunk
a vágyak
a csillogó homokszemek

megtört derékkal állunk és nézzük ahogy a nap menekül
ahogy az ég és a föld egymásba mar
ahogy a szürkeség ellopja a dalokat az érintéseket a csókokat
hideg van                                               hideg
csak a tarka szél üvölt eltakarva
a torkunkból kiszakadt hangokat

hát óvatosan észrevétlen
megszégyenülten és nevetségesen elkullogunk oda
ahol helyünket megjelölte régi döntésünk / ahol az indulatok felemelkednek
minden kaotikus                                  és mégis rendszeres
hát belenyugszunk az edények csörgésébe
lépcsők monoton ütemébe
a monitorok mögött
egymás háta mögött
a csapódó ajtók mögött ülünk / mert minden vers csak árnyék / csak
szenvedély / csak üzenetek azok amiket már nem akar meghallani
senki sem / amiket már nem akar tőlünk ellopni senki sem /amikből
majd az idő a vén csoroszlya
felesleges esőcseppeket csiszol



tájkép

ez a kép már nem meztelen
nézd - - a fűből hogy nő a harag
és a kékre festett égen
mennyi düh ül és néz hallgatag

a földnek combja fojtogat
könyökbe szorítva torkomat
és vörösre sírt szem a nap
minden vonal kis értágulat

a fa egy égbe szaladó
styx és léthé és eridanos
a világot erőszakoló
még-életért sikító fallosz

az ember van lefestve ott
- - mondom én ha kérdezed félve )
minden szín néma elhagyott
könyörgő kérés a szemedbe

_____

styx és léthé és eridanos - az alvilág folyói (styx az élők és holtak birodalmát elválasztó határfolyó, léthé a feledés, eridanos a emlékezés folyója)

egy korty

idegen vagyok egy ismeretlen
kezeddel száddal hiába keresel
minden mozdulat hiábavalóság
hiába faggatsz meleg öleddel

talán fáradt madár - rángat a szél
egy ujjadba fúródott apró szálka
vagy kő mi felszakadt a sárga földből
páncél folyó egy fanyar birsalma

lehet csak apró pillanat vagyok
illat gyors szó ( zárt ajtó a világban
sivatagban homok fata morgana ?
/// csak egy korty vagyok a szádban

pro forma

hát semmi sem történt míg odavoltál
csak a fű nőtt tovább és zöld lett a fa
s pár hete a szomszédban ült a halál

változás? csak a kurva nap ment odébb
a lépcsők koptak el és a hangom is
// tegnap eladtam álmom - fillérekért

...semmi sem fontos [ bár hogy újra itt vagy
most ketten nézhetjük hogy' rohan a szél ]
s ha indulsz - csak pro forma mondom: maradj

kávé

fél pohár bor
kávé kaktusz gyertya

az asztalra potyogó szavak
// később életre kelnek

félkész szonett

valami könnyűt kellene most írni - - -
míg csodálva nézem lehulló könnycsepped
festeni a tenger felett futó szelet
és megmarkolva veled elrepülni

vállat rántani elveszett csókokra
könnyedén odavetni félmondatokat
érteni tükörben ferde mosolyodat )
rángani éji dalokra hangolva

írni kellene most valami lágyat
egy sikolyra hangolt egyszerű zenét
megmutatni neked egy bohóc életét

nézd // már fehérre festem ráncos arcomat
? látod - milyen apró mozdulat e vers
neked adom (bár még nincs kész - nagyon nyers

graffiti

rekedten köszönnek a vonuló varjak
villamos vágja át az utcáknak torkát
verdesik az eget a dühös faágak
sírva ölelgetik a kémények sarkát

drótokra felfűzött emberek rohannak
megtalálni végre az elsápadt napot
lihegve billegnek a nyápic széklábak
feledni készülnek a szétszakadt álmot

a zajos utcákon imádkozni értünk
rőt fények borulnak a járda kövére
s mi minden nevetést komolyan átlépünk
graffitit festve a világ közepébe



obscura

kalapot inget a kezem gyorsan leránt
ledőlök meztelen hajótörött e parton
s míg az éj kényelmesen fekszik a hajnalon
számolom az ég ezer megvadult madarát

közben beszélgethetek nyugodtan a széllel
messzi híreket hoz az ösvényen túlról
a hangokról - ahogy fogak közt fuldokol
az a sok kérdés és mindent összekever

de most nem érdekelnek a panaszok
a koszos eget nézem keresem az istent
én is kérdeznék tőle ha már ott lakik fent
hova lettek a csókok a lepkék virágok

hol laknak az ősök és miért vagyok én
fullaszt a nevetés mit legyűrtek torkomon
maradt a halak monoton nézése a korom
és a városban bóklászó tarka tehén

gyorsan elindulok vissza honnét jöttem
jazz románc falak és napilapok közé
ernyő asztal pincér járdára ömlött kávé
s mert félek - árnyékomat sietve átlépem

_____
megj.: "Kalapot, inget a kezem gyorsan leránt, ledőlök meztelen, hajótörött e parton" részlet Jean Cocteau: Dél c. verséből (ford.: Vas István)


lenni

csak még egy sort kellene leírni
esetleg kettőt - gondolatokat sorba rakni
és elfelejteni minden szeretőt

feszültséget konnektorban hagyni
lazán legyintve - jó lenne a falon átnézni
és nézni fel és le és egy keresztre

és arcomra álarcot ragasztva
írni kellene egy verset - más bőrébe bújva
feledni a szerelmet a szenteket

csendben az asztalnál ülni ülni
átértelmezve mindent - mindent elfelejteni
nézve a keresztre feszített szentet




e. e. cummings: [Az igazán / Kellemes]

az igazán
Kellemes ha soha nincs

egy aprócska ötlet sem) vagy soha
de soha nem gondolni a pasasra akit általában csodáltál (és
azokra a sovány huncut lánykákra akiken úgy igazából nincs

semmi ruha) ahogy tangót járnak
(miközben az ember megpróbál
egy lábbal a földbe ölni öt tizest
amit a munkájáért kapott a másikkal meg

a bölcsőt ringatja) az Igazán
kellemes soha kétségbe nem vonni miért
kell felhúzni az ujjára
a karikagyűrűt (mikor pedig látod ahogy
az arca akit feleségül vettél egyre és egyre

öregebb és fáradtabb...

(a teljes verset kérd e-postán)


Tadeusz Różewicz:A lengyel Termopüle

Ezek a fejek lapáttal lettek faragva
mint medúzák bíbor gyökérrel
ellibegnek
az emlékek sekélyes éjszakáin.

Agyakkal benőtt lapos
falak
díszlövésekkel átlyuggatott felfeslő artériák
buzogtak a szemek sötétjén
szájak ferde vonalán át...

(a teljes verset kérd e-postán)


Julian Tuwim: Ő

Szopen-fantáziát hallgattam, egy hanglemezt,
Mikor nyugtalanság fogott el. (Előérzet).
Mint akit tű bök meg, hirtelen megrezzent.
Nők lidércétől: gyötrő migréntől remegett.

És lüktető halántékára tette kezét,
És füle monotonon, tolakodón csengett.
És elfehéredett. És hunyorgatta szemét.
A tükörhöz (halál… halál…) lassan odament... 

(a teljes verset kérd e-postán)
________________________________________________________________________________